Ugrás a fő tartalomra

Kepes András: Tövispuszta (2011) - Ajánló

"Ennek az országnak az az egyik legnagyobb tragédiája, hogy párhuzamosan futnak a különböző narratívák, és az emberek még erőfeszítést sem tesznek, hogy megpróbálják megérteni a másik igazát, vagy legalább azt, milyen sérelmekből származnak az indulatok.  Ez amúgy kelet-európai sajátosság, mert a feldolgozás helyett itt mindig elfojtották, a szőnyeg alá söpörték a történelmi traumákat. Ha az ember egy angollal, egy franciával vagy egy hangsúlyozottan „nyugat-némettel” beszél, akkor értékrendtől függetlenül nagyjából mindenki ugyanazt a huszadik századi történelmet fogja elmesélni neki. Nálunk nem ez történik, és épp ez az alapja annak a gyűlölködésnek, és konfliktushalmaznak, amit képtelenek vagyunk megoldani, amitől ez az ország fél évszázaddal mindig a nyugat mögött kullog."

Ezt Kepes András egy interjú alkalmával mondta a könyv második, újraírt változat kiadása után (2017). A teljes interjút itt tudjátok elolvasni: IDE KATTINTS

Szóval egy könyves oldalon olvastam erről a könyvről először. XX. század, családregény, Kepes. Nekem ennyi elég volt, hogy szimatot fogjak és beszerezzem a könyvet, és az antikváriumok Hollywood Boulevard-ján, a Múzeum körúton sikerült is beszereznem, de teljesen véletlenül. 
Amikor kiolvastam a könyvet akkor bukkantam rá a fentebb belinkelt cikkre a Könyves Blogon és én onnan értesültem, hogy ez a történet 2017-ben újra ki lett adva kisebb-nagyobb változtatásokkal.

Nos, engem ez annyiban érint, hogy azt a verziót is el fogom majd olvasni, mert kíváncsi vagyok. Nekem ez a 2011-es is nagyon tetszett, megfogott. Megfogott, mert számomra is  - sok más olvasóhoz hasonlóan - a családomat juttatta eszembe, a sok történetből én is ki tudtam emelni azokat a szeleteket, amik hasonlóan zajlottak le a mi családunk múltjában is, majd újra és újra előjöttek a vasárnapi ebédek közben a gőzölgő húsleves fölött, karácsonykor, húsvétkor vagy éppen egy születésnap alkalmával.

Mert a magyar ember ilyen. Mindig a régmúltat meséli - hol így, hol úgy, ki így, ki úgy.
Istenem, hányszor hallgattam én is végig sok-sok éven keresztül a dédszüleim, a nagyszüleim a szüleim és egyéb nagynénik és nagybácsik történeteit. Lehet, sőt biztos, hogy ezért állnak szívemhez közel ezek a témájú írások. Mert ebben szocializálódtam. És most, hogy már egyre kevesebben vagyunk én pedig egyre idősebb leszek, valahogy hiányoznak ezek a sztorik és egyre jobban szeretném tudni a felmenőim múltját. Olvasás közben mindig eljátszom a gondolattal, hogy egyszer veszek egy nagy levegőt és felkutatom a családfám... de talán ott még nem tartok. Majd. Egyszer.

Szóval ez a könyv az egész XX. századot mutatja be nekünk 3 serdülő fiú, 4 család és nagyon sok leszármazott szemszögéből.
Egy báró család gyermeke, Szentágostony Pál, egy zsidó fiú, Goldstein Dávid és egy cselédsoron élő srác Veres Isti barátságából kiinduló megrendítő történet ez az 1900-as évektől egészen - talán - az ezredfordulóig.
De értelmezhetjük egyfajta lenyomatként is az emberi viselkedésről, gyarlóságról is.

De vizsgálhatjuk a saját családunk, felmenőink történeteinek szemszögéből is.
De akár az igazságot is kereshetjük az oldalak között - hiszen az nem más, "mint egy fényes csillár: a szobában lévők számára látható, de mindegyikük más szemszögből látja". (Sir Peter Ustinov)

Vagy akár el is olvashatjuk és eldönthetjük mi magunk.

Nekem nagyon tetszett, tegnap óta is emésztem az olvasottakat. Az írói stílus kicsit dokumentarista, de talán a rövid és velős mondatok adják meg a könyv dinamikáját és kellő mélységét. Van egy sajátos flow-ja, ami berántja az embert és ő is ott áll és látja a tövispusztai cselédsor házait, a francia kávéházak teraszain felnövő báró fiút vagy akár a rikító zöld szemű Elzát. És az olvasó is megpróbálja könnyek nélkül bepakolnia az életét egy bőröndbe vagy csak lefeküdni a fűbe egy paplanra a gyümölcsfák alá a falu határában. Ott van minden sorban, hiszen valahol, valamikor ő is átélte ugyanezt - csak másképp.

Szívből ajánlom mindenkinek, akinek része volt a XX. században Magyarországon születni, felnőni és élni.

Jó olvasást!

Cím: Tövispuszta
Szerző: Kepes András
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Oldalszám:354 oldal

Kepes András (1948. április 11.-) magyar író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár.

Megjelent könyvei:

- Tövispuszta 2011, 2017
- Világkép 2016, 2017
- Matt a férfiaknak! 2008
- Könyv-jelző, világirodalmi válogatás 2002
- Könyv-jelző, válogatás fiatal írók műveiből 2002
- Könyv-jelző, magyar irodalmi válogatás 2001
- Kepes Krónika - Történetek 2000
- Kepes Krónika - Beszélgetések 1999
- Szerencsés útjaim 1986

Itt olvashattok róla többet: IDE KATTINTS








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató - ajánló

Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe. Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját, döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia), dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép ívű női ágon keresztül kapunk be…

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt tölt…

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! - az Altató borítójának története - Ajánló

Nemrégen - a költözés utolsó fázisaként - bontottam ki az egyetlen, bontatlan dobozt, amiben dédmamám régi teás/kávés készlete volt. Ezt örököltem tőle a zöld, porcelán mákdaráló és a barna, intarziás ékszeres dobozon kívül, amit még az ő apukája vagyis az üknagyapám készített.
Ahogy nézegettem ezt a sokat látott porcelán készletet, eszembe jutottak az Altató regényének szereplői és maga a borító, amelyen az a csodás kávés csésze látható és kíváncsi lettem volna, vajon miért ez lett a választott motívum?
A készletet végül a könyvespolc egy központi részére tettem, rá pár napra pedig örömmel olvastam, hogy megjelenik a borító története.

Szerencsére a kiadóval egy épületben dolgozom, így próba-szerencse alapon a megjelenés dátuma előtt felszaladtam, hátha van már náluk is egy példány, és volt! Rögtön meg is vettem és már megint hosszú percekig néztem a borítót. Nagyon megtetszett, pedig ez csak a csészealj volt, a csésze nélkül.
Végül egy nap alatt elolvastam a könyvet. Gerlóczy Márton t…