Ugrás a fő tartalomra

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt töltött születésnapomra kaptam tőle egy könyvet, ami Sándor Anikó: Az ajándék - élet az El Camino után című könyv volt. Nagyon örültem neki, de az író neve ekkor még semmit nem mondott. El kezdtem olvasni és kiderült, hogy ennek a történetnek van egy első része is, ami az El Camino - az út ami hazavisz, és úgymond egy harmadik része, a Magyar Camino - a magad útján.
Mind három könyv megállja a helyét önálló történetként is, vannak utalások az előzőre, de ez egyáltalán nem zavarja meg az olvasást, nem vesz el értékéből.

Számomra azért volt érdekes mind a három, mert hétköznapi stílusban, egy igazi hús-vér emberi történet elevenedik meg előttünk és az író elénk tárja legféltettebb lelki titkait, problémáit. Sándor Anikónak véleményem szerint ez lehet a titka, hogy teljesen magát adja, és ettől lesz hiteles és szerethető főszereplő.
Mesél és mesél - eszembe juttatja egy már nem élő rokonomat, aki nagyon jól tudott bánni a szavakkal, ízesen mesélt nem mindennapi személyiségével. Sokáig tudtam hallgatni a fantasztikus történeteit. Így egy ici-pici nosztalgia is van bennem iránta.

Az első könyv arról a változásról, váltásról szól, mikor Anikó eldönti, hogy kiszáll a mindennapi mókuskerékből és elindul Spanyolországba, az útra, hogy kérdéseire válaszokat kapjon. Megismerjük addigi életét, a gyerekkorát és végig kísérjük azon az úton, ahol válaszokat kap azokra a feltett és nem feltett kérdésekre, amik egy másik irányba terelik életét.
A második könyvben ennek az új életnek lehetünk a szemtanúi, de ahogyan megismerhettük az írónő agilis, bátor és merész személyiségét egy kis csavarra számíthatunk. :)
Végül a harmadik könyv a magyarországi Szent Jakab zarándokút végigjárásáról szól - na de hogyan? :) Itt is tartogat nekünk meglepetéseket, amit nem szeretnék senki érdeklődőtől elvenni, így ez az ízelítő legyen elég ahhoz, hogy elolvassa bármelyik könyvét.

Több könyve is jelent meg, amik szépen, türelmesen sorakoznak a láthatatlan kis olvasó listámon:

Íme:
- Pillangó a vállamon - a Buenos Aires-i kaland
- Zuhanórepülés - összetörve Indiában
- Én igen nagy vétkem... öt nap Mariazellben
- Tévúton
- Házasságsirató
- Megbukott bűvészinasok

Jelenleg írói munkássága mellett coach-ként, újságíróként dolgozik.
Oldalát itt találod: Sándor Anikó









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babák, kisgyermekek, dalok, énekek, mondókák

Most, hogy nemsokára édesanya leszek, próbálok minél több információt összeszedni a témáról – ami eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik ebben a hatalmas, zajos információs térben. Szerencsére nagyon sok mindent tanultam a 0-3 éves korosztályról az egyetemen, de ahogyan közeledik az időpont, hogy végre kezemben tarthassam a saját gyermekem, mégis egyre távolabb érzem ezt a tudást. A fennmaradó időben próbálom a legfontosabb morzsákat kigyűjteni, így újra kézbe vettem az egyetemi tankönyveimet. A legfontosabb a gondozáson kívül, hogy meséljünk a gyerekeknek, nekik ez alapvető szükséglet – mint nekünk a levegővétel. De amíg nagyon picik, addig jóformán énekelni, mondókázni tudunk nekik, így ezeket az énekkönyveket kerestem elő. Ajánlom egyébként nem csak iskolába járó anyukáknak, hanem otthoni felhasználásra is, hiszen a bölcsődében is ebből énekelnek a kisgyermeknevelők az apróknak. (Ha valaki érzi magában az erőt, furulyázni is el tudja ezeket a dalokat – mondjuk egy éves kortó...

Üdvözlet

Kisiskolás koromban utáltam olvasni. Nem kötött le, unalmasnak tartottam, el sem tudtam képzelni mi lehet ebben annyira fantasztikus, amit a szüleim próbáltak elmondani róla. Pedig ők még ma is - és akkor is sokat olvastak, de mindhiába. Végül nagy nehezen, de megtört az unszimpátia és 16 éves koromban szerettem meg igazán a könyveket. Azóta rengeteget elolvastam. Kötelezőt, jót, rosszat - egy nap alatt, egy hét alatt vagy több év alatt - metrón, buszon, tengerparton, az ágyban. Az utóbbi három évben a tanulásra kellett fektetnem a hangsúlyt, tankönyveket, jegyzeteket forgattam - amik hasznosak és érdekes voltak ugyan - de mégiscsak hiányzott az igazi olvasás szeretete. 2017-ben részt vettem a Nagy könyv kihívásban, és év végére sikerült 11 könyvet kiolvasnom. Remélem idén ez a szám sokkal több lesz. Most végre visszakaptam a szabadidőm és élvezhetem a sok-sok regényt, novellát, történetet ami szembe jön velem és végre megválogathatom az ízlésemnek megfelelő darabokat. Ezen az ú...