Amikor megjelent a könyv a Jaffa Kiadó gondozásában, nagyon örültem neki, mert a hiteles, igaz családtörténetek elég ritkaságszámba mennek manapság. El is kezdtem kutakodni kicsit, és találtam a szőlész-borász írótól egy könyvet - a Szerenád a szőlőben-t, ami végül is ennek a könyvnek a folytatása, az ő, saját története. A Mi maradunk! pedig a családja, felmenői története, melyet ő gyűjtött össze feljegyzésekből, elmondások alapján és a történelem fennmaradt anyagaiból - de az élet írta.
Aki azt gondolja, hogy ez egy idilli, sütemény illatú nosztalgikus emlékezés, az csalódni fog. Ez a könyv egy száraz tényekkel, erős, nyers véleménnyel, igazságokkal és némi keserédes nosztalgiával kevert regény.
Nekem nagyon tetszett, ezt előre szeretném leszögezni, de a véleményem sokrétű - ez senkit se befolyásoljon, mert minden vélemény szubjektív.
Sok családtörténetet olvastam már, legtöbbször írók tollából. Ezt azért fontos megjegyeznem, mert Jásdi István amellett, hogy kiemelkedő szőlész és borász, jól forgatja a tollat, de számomra mégis csak hiányzik az a süteményillatú nosztalgia, ami átszövi a hasonló regényeket. Persze ez nem baj, hiszen a könyvet egy hét alatt kiolvastam és néha-néha nem tudtam letenni! A történelmet, az igazságot mindenki úgy adja tovább, úgy mondja el, ahogyan saját maga látja.
A könyv az Osztrák-Magyar Monarchia végén, a Csallóközből indul és a 2000-es években ér véget Csopakon - ahonnan Jásdi első könyve, a Szerenád a szőlőben indul.
A történet sokszor ugrál a történelem idővonalán és nagyon sok családtag szóba kerül, így ezek miatt nagyon-nagy koncentrációra van szükség, hogy ne veszítsük el a fonalat. Így ez egy picit nehezít a megértésben. (Éppen ezért, aki esetleg elolvassa ezt az ajánlót, kap tőlem egy kis segítséget egy - ugyan nem teljes - de érthető, átlátható családfát.)
A dédszülőket, a nagyszülőket, a nagynéniket-nagybácsikat, testvéreket, a szülőket és végül magát a szerzőt ismerhetjük meg. Az origó a budapesti XI. kerület Ibrahim utca 13. és 17.-es házszámai, ahol, mintegy sorozatban, a főszereplők különös forgásban fordulnak meg, mennek el, vagy térnek vissza.
A könyv egyik nagy főszereplője, Jásdi István nagyapjának bátyja, Vitéz Jány (Hautzinger) Gusztáv, aki az első és második világháborúban is magas ranggal harcolt. A könyv főképpen neki, róla (is) szól. Jásdi szeretné tisztázni a fekete foltot, a jövő-menő izmusok által meghurcolt rokonát, aki rangján és meggyőződésén alul lett kivégezve, igazságtalanul.
És mennyi igazságtalanság, jogtalanság, emberi gerinctelenség és butaság övezi a regény folyását, amely a család életét nagyban befolyásolta... A rövid, de annál töményebb XX. század azt gondolom, mindannyiunk felmenőit, családját megtépázta vagy így, vagy úgy. Hányszor hallgattuk végig dédszüleink, nagyszüleink beszélgetéseit a régmúltról.
Névváltoztatások, menekülések, éhínség, vér, harcok, betegségek, új életek, túlélés, félelem, bátorság. És valóban - Jásdi Istvánnak és felmenőinek is rutinjuk van a túlélésben, ahogyan a borítón is olvashatjuk.
Talán az ő családjuk úgy tudott túlélni, hogy mindig is fontos volt a tanulás, az előremenetel, a szorgalom, a nyelvek ismerete. Ezt viszi tovább az író is, hiszen ő is kapta, és az ő édesapja, a nagyapja de még a dédapja is örökölte. Talán ez lehet az ő történetük, az ő családjuk titkos kulcsa.
Ajánlom ezt a könyvet azon olvasók számára, akik nem rettennek el a történelem tényeitől, a néhol már-már világháborús filmjelenetektől, és a szerteágazó családfától.
Azt bizton állíthatom, hogy unatkozni senki sem fog, egy igazi történelmi hullámvasútra válthat jegyet, aki kezébe veszi ezt a családregényt.
Ami még külön tetszett, hogy csodaszép borítót kapott a könyv, és jó minőségű papírra lett nyomtatva, szép keményfedeles kötéssel.
Jó olvasást! :)
Cím: Mi maradunk!
Szerző: Jásdi István
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 326
Aki azt gondolja, hogy ez egy idilli, sütemény illatú nosztalgikus emlékezés, az csalódni fog. Ez a könyv egy száraz tényekkel, erős, nyers véleménnyel, igazságokkal és némi keserédes nosztalgiával kevert regény.
Nekem nagyon tetszett, ezt előre szeretném leszögezni, de a véleményem sokrétű - ez senkit se befolyásoljon, mert minden vélemény szubjektív.
Sok családtörténetet olvastam már, legtöbbször írók tollából. Ezt azért fontos megjegyeznem, mert Jásdi István amellett, hogy kiemelkedő szőlész és borász, jól forgatja a tollat, de számomra mégis csak hiányzik az a süteményillatú nosztalgia, ami átszövi a hasonló regényeket. Persze ez nem baj, hiszen a könyvet egy hét alatt kiolvastam és néha-néha nem tudtam letenni! A történelmet, az igazságot mindenki úgy adja tovább, úgy mondja el, ahogyan saját maga látja.
A könyv az Osztrák-Magyar Monarchia végén, a Csallóközből indul és a 2000-es években ér véget Csopakon - ahonnan Jásdi első könyve, a Szerenád a szőlőben indul.
A történet sokszor ugrál a történelem idővonalán és nagyon sok családtag szóba kerül, így ezek miatt nagyon-nagy koncentrációra van szükség, hogy ne veszítsük el a fonalat. Így ez egy picit nehezít a megértésben. (Éppen ezért, aki esetleg elolvassa ezt az ajánlót, kap tőlem egy kis segítséget egy - ugyan nem teljes - de érthető, átlátható családfát.)
A dédszülőket, a nagyszülőket, a nagynéniket-nagybácsikat, testvéreket, a szülőket és végül magát a szerzőt ismerhetjük meg. Az origó a budapesti XI. kerület Ibrahim utca 13. és 17.-es házszámai, ahol, mintegy sorozatban, a főszereplők különös forgásban fordulnak meg, mennek el, vagy térnek vissza.
A könyv egyik nagy főszereplője, Jásdi István nagyapjának bátyja, Vitéz Jány (Hautzinger) Gusztáv, aki az első és második világháborúban is magas ranggal harcolt. A könyv főképpen neki, róla (is) szól. Jásdi szeretné tisztázni a fekete foltot, a jövő-menő izmusok által meghurcolt rokonát, aki rangján és meggyőződésén alul lett kivégezve, igazságtalanul.
És mennyi igazságtalanság, jogtalanság, emberi gerinctelenség és butaság övezi a regény folyását, amely a család életét nagyban befolyásolta... A rövid, de annál töményebb XX. század azt gondolom, mindannyiunk felmenőit, családját megtépázta vagy így, vagy úgy. Hányszor hallgattuk végig dédszüleink, nagyszüleink beszélgetéseit a régmúltról.
Névváltoztatások, menekülések, éhínség, vér, harcok, betegségek, új életek, túlélés, félelem, bátorság. És valóban - Jásdi Istvánnak és felmenőinek is rutinjuk van a túlélésben, ahogyan a borítón is olvashatjuk.
Talán az ő családjuk úgy tudott túlélni, hogy mindig is fontos volt a tanulás, az előremenetel, a szorgalom, a nyelvek ismerete. Ezt viszi tovább az író is, hiszen ő is kapta, és az ő édesapja, a nagyapja de még a dédapja is örökölte. Talán ez lehet az ő történetük, az ő családjuk titkos kulcsa.
Ajánlom ezt a könyvet azon olvasók számára, akik nem rettennek el a történelem tényeitől, a néhol már-már világháborús filmjelenetektől, és a szerteágazó családfától.
Azt bizton állíthatom, hogy unatkozni senki sem fog, egy igazi történelmi hullámvasútra válthat jegyet, aki kezébe veszi ezt a családregényt.
Ami még külön tetszett, hogy csodaszép borítót kapott a könyv, és jó minőségű papírra lett nyomtatva, szép keményfedeles kötéssel.
Jó olvasást! :)
Cím: Mi maradunk!
Szerző: Jásdi István
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 326
Megjegyzések
Megjegyzés küldése