Ugrás a fő tartalomra

Jásdi István: Mi maradunk! - Ajánló

Amikor megjelent a könyv a Jaffa Kiadó gondozásában, nagyon örültem neki, mert a hiteles, igaz családtörténetek elég ritkaságszámba mennek manapság. El is kezdtem kutakodni kicsit, és találtam a szőlész-borász írótól egy könyvet - a Szerenád a szőlőben-t, ami végül is ennek a könyvnek a folytatása, az ő, saját története. A Mi maradunk! pedig a családja, felmenői története, melyet ő gyűjtött össze feljegyzésekből, elmondások alapján és a történelem fennmaradt anyagaiból - de az élet írta.
Aki azt gondolja, hogy ez egy idilli, sütemény illatú nosztalgikus emlékezés, az csalódni fog. Ez a könyv egy száraz tényekkel, erős, nyers véleménnyel, igazságokkal és némi keserédes nosztalgiával kevert regény.
Nekem nagyon tetszett, ezt előre szeretném leszögezni, de a véleményem sokrétű - ez senkit se befolyásoljon, mert minden vélemény szubjektív.

Sok családtörténetet olvastam már, legtöbbször írók tollából. Ezt azért fontos megjegyeznem, mert Jásdi István amellett, hogy kiemelkedő szőlész és borász, jól forgatja a tollat, de számomra mégis csak hiányzik az a süteményillatú nosztalgia, ami átszövi a hasonló regényeket. Persze ez nem baj, hiszen a könyvet egy hét alatt kiolvastam és néha-néha nem tudtam letenni! A történelmet, az igazságot mindenki úgy adja tovább, úgy mondja el, ahogyan saját maga látja.

A könyv az Osztrák-Magyar Monarchia végén, a Csallóközből indul és a 2000-es években ér véget Csopakon - ahonnan Jásdi első könyve, a Szerenád a szőlőben indul.

A történet sokszor ugrál a történelem idővonalán és nagyon sok családtag szóba kerül, így ezek miatt nagyon-nagy koncentrációra van szükség, hogy ne veszítsük el a fonalat. Így ez egy picit nehezít a megértésben. (Éppen ezért, aki esetleg elolvassa ezt az ajánlót, kap tőlem egy kis segítséget egy - ugyan nem teljes - de érthető, átlátható családfát.)

A dédszülőket, a nagyszülőket, a nagynéniket-nagybácsikat, testvéreket, a szülőket és végül magát a szerzőt ismerhetjük meg. Az origó a budapesti XI. kerület Ibrahim utca 13. és 17.-es házszámai, ahol, mintegy sorozatban, a főszereplők különös forgásban fordulnak meg, mennek el, vagy térnek vissza.

A könyv egyik nagy főszereplője, Jásdi István nagyapjának bátyja, Vitéz Jány (Hautzinger) Gusztáv, aki az első és második világháborúban is magas ranggal harcolt. A könyv főképpen neki, róla (is) szól. Jásdi szeretné tisztázni a fekete foltot, a jövő-menő izmusok által meghurcolt rokonát, aki rangján és meggyőződésén alul lett kivégezve, igazságtalanul.
És mennyi igazságtalanság, jogtalanság, emberi gerinctelenség és butaság övezi a regény folyását, amely a család életét nagyban befolyásolta... A rövid, de annál töményebb XX. század azt gondolom, mindannyiunk felmenőit, családját megtépázta vagy így, vagy úgy. Hányszor hallgattuk végig dédszüleink, nagyszüleink beszélgetéseit a régmúltról.
Névváltoztatások, menekülések, éhínség, vér, harcok, betegségek, új életek, túlélés, félelem, bátorság. És valóban - Jásdi Istvánnak és felmenőinek is rutinjuk van a túlélésben, ahogyan a borítón is olvashatjuk.

Talán az ő családjuk úgy tudott túlélni, hogy mindig is fontos volt a tanulás, az előremenetel, a szorgalom, a nyelvek ismerete. Ezt viszi tovább az író is, hiszen ő is kapta, és az ő édesapja, a nagyapja de még a dédapja is örökölte. Talán ez lehet az ő történetük, az ő családjuk titkos kulcsa.

Ajánlom ezt a könyvet azon olvasók számára, akik nem rettennek el a történelem tényeitől, a néhol már-már világháborús filmjelenetektől, és a szerteágazó családfától.
Azt bizton állíthatom, hogy unatkozni senki sem fog, egy igazi történelmi hullámvasútra válthat jegyet, aki kezébe veszi ezt a családregényt.

Ami még külön tetszett, hogy csodaszép borítót kapott a könyv, és jó minőségű papírra lett nyomtatva, szép keményfedeles kötéssel.

Jó olvasást! :)

Cím: Mi maradunk!
Szerző: Jásdi István
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 326







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató - ajánló

Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe. Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját, döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia), dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép ívű női ágon keresztül kapunk be…

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt tölt…

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! - az Altató borítójának története - Ajánló

Nemrégen - a költözés utolsó fázisaként - bontottam ki az egyetlen, bontatlan dobozt, amiben dédmamám régi teás/kávés készlete volt. Ezt örököltem tőle a zöld, porcelán mákdaráló és a barna, intarziás ékszeres dobozon kívül, amit még az ő apukája vagyis az üknagyapám készített.
Ahogy nézegettem ezt a sokat látott porcelán készletet, eszembe jutottak az Altató regényének szereplői és maga a borító, amelyen az a csodás kávés csésze látható és kíváncsi lettem volna, vajon miért ez lett a választott motívum?
A készletet végül a könyvespolc egy központi részére tettem, rá pár napra pedig örömmel olvastam, hogy megjelenik a borító története.

Szerencsére a kiadóval egy épületben dolgozom, így próba-szerencse alapon a megjelenés dátuma előtt felszaladtam, hátha van már náluk is egy példány, és volt! Rögtön meg is vettem és már megint hosszú percekig néztem a borítót. Nagyon megtetszett, pedig ez csak a csészealj volt, a csésze nélkül.
Végül egy nap alatt elolvastam a könyvet. Gerlóczy Márton t…