Most, hogy az összes kiadott könyvét elolvastam, gondoltam írok egy összefoglaló-ajánlót. A Máglyáról már írtam, de ez most mindről fog szólni kicsit.
A véletlen műve lehetett, hogy az utolsó megjelent könyvét olvastam először és az első regényét utoljára. De nem bántam meg, mert ha az elsővel kezdem, szerintem nem olvastam volna ki a többit.
Dragománra egy vicces facebook játék alkalmával bukkantam rá. Azon kevés kortárs írók közé tartozik, akik megosztanak novellákat és regényrészleteket az oldalukon. Szerintem ez nagyon jó és kedves dolog, mert így el tudja az olvasó dönteni, hogy igen, én szeretném vagy brr egyáltalán nem szeretném elolvasni a műveit.
Volt egy-két hét, amikor minden reggel megosztott egyet, és a reggeli kávészeánszom alkalmával ezekkel a sztorikkal ébredtem és nagyon megtetszettek az olvasottak, így végül az Oroszlánkórus című novelláskötettel kezdtem. Számomra egy író akkor jó író, ha jól bánik a novellákkal. Mert a novellának gyorsan kell ütnie, 2-3 oldalon akár, és abban nem mindenki jó. De ő nagyon. Ki is olvastam viszonylag hamar, majd következett a Máglya, amit ugyancsak rekord idő alatt sikerült kivégeznem. Nagyon tetszett, ahogyan egy gyerek szemszögéből írja le a történteket. Szóval regényben is nagyon jónak bizonyult, így már az antikváriumos ismerősen köszönt, amikor a Fehér királyért is elmentem és megígérte, hogy A pusztulás könyvét is beszerzi nekem.
A fehér király is fantasztikus mű, sokkal rövidebb, mint a Máglya, de kicsit hasonlóak a körülmények - egy kis srác szemszögéből megyünk végig a regényen. Nem csodálkozom, hogy ez és a Máglya voltak azok a könyvek, amelyeket több nyelvre is lefordítottak, mert igazán egyedi érzésvilágot teremtenek olvasás közben. Ez és a Máglya abba a trilógiába tartozik A pusztulás könyvével együtt, ami a román kommunizmus ideje alatt játszódnak és betekintést adnak az akkori román élet mindennapjaiba. Mindkét könyv fejezetei önálló novelláknak is beillenek, teljesen megállják egyedül is a helyüket.
Dragomán nagyon erős az érzések, érzékelések leírásában. És igaz rá, hogy az ördög a részletekben rejlik. És vannak visszatérő motívumok - ezeket is szeretem, mint egy álomban, amikor mindig máshogy térnek ezek vissza. Valamint egy kis mágia. Ez a trilógia mindhárom könyvére igaz.
És végül A pusztulás könyve. Megmondom őszintén, nekem személy szerint nem tetszett. Az első 110 oldalon jóformán semmi sem történik, majd az utolsó 30 oldalon ezt bepótolja... Csakis azért olvastam végig, mert szeretem, mint írót.
Számomra érződik, hogy ez volt az első könyve. Szerencsére elhagyta ezt a lassú, a részletek hosszadalmas és felesleges leírását. A történet olyan, mint egy modern tündérmese, ami a pokolban játszódik. De eszembe juttatta a Mester és Margaritát is az utolsó oldalakon.
Remélem mihamarabb megjelenik a következő könyve, ami szerintem egy novelláskötet lesz. Érdemes követni az oldalát. Sok helyen publikál vagy jelennek meg cikkei, pl. Marie Claire vagy a Qubit.
A véletlen műve lehetett, hogy az utolsó megjelent könyvét olvastam először és az első regényét utoljára. De nem bántam meg, mert ha az elsővel kezdem, szerintem nem olvastam volna ki a többit.
Dragománra egy vicces facebook játék alkalmával bukkantam rá. Azon kevés kortárs írók közé tartozik, akik megosztanak novellákat és regényrészleteket az oldalukon. Szerintem ez nagyon jó és kedves dolog, mert így el tudja az olvasó dönteni, hogy igen, én szeretném vagy brr egyáltalán nem szeretném elolvasni a műveit.
Volt egy-két hét, amikor minden reggel megosztott egyet, és a reggeli kávészeánszom alkalmával ezekkel a sztorikkal ébredtem és nagyon megtetszettek az olvasottak, így végül az Oroszlánkórus című novelláskötettel kezdtem. Számomra egy író akkor jó író, ha jól bánik a novellákkal. Mert a novellának gyorsan kell ütnie, 2-3 oldalon akár, és abban nem mindenki jó. De ő nagyon. Ki is olvastam viszonylag hamar, majd következett a Máglya, amit ugyancsak rekord idő alatt sikerült kivégeznem. Nagyon tetszett, ahogyan egy gyerek szemszögéből írja le a történteket. Szóval regényben is nagyon jónak bizonyult, így már az antikváriumos ismerősen köszönt, amikor a Fehér királyért is elmentem és megígérte, hogy A pusztulás könyvét is beszerzi nekem.
A fehér király is fantasztikus mű, sokkal rövidebb, mint a Máglya, de kicsit hasonlóak a körülmények - egy kis srác szemszögéből megyünk végig a regényen. Nem csodálkozom, hogy ez és a Máglya voltak azok a könyvek, amelyeket több nyelvre is lefordítottak, mert igazán egyedi érzésvilágot teremtenek olvasás közben. Ez és a Máglya abba a trilógiába tartozik A pusztulás könyvével együtt, ami a román kommunizmus ideje alatt játszódnak és betekintést adnak az akkori román élet mindennapjaiba. Mindkét könyv fejezetei önálló novelláknak is beillenek, teljesen megállják egyedül is a helyüket.
Dragomán nagyon erős az érzések, érzékelések leírásában. És igaz rá, hogy az ördög a részletekben rejlik. És vannak visszatérő motívumok - ezeket is szeretem, mint egy álomban, amikor mindig máshogy térnek ezek vissza. Valamint egy kis mágia. Ez a trilógia mindhárom könyvére igaz.
És végül A pusztulás könyve. Megmondom őszintén, nekem személy szerint nem tetszett. Az első 110 oldalon jóformán semmi sem történik, majd az utolsó 30 oldalon ezt bepótolja... Csakis azért olvastam végig, mert szeretem, mint írót.
Számomra érződik, hogy ez volt az első könyve. Szerencsére elhagyta ezt a lassú, a részletek hosszadalmas és felesleges leírását. A történet olyan, mint egy modern tündérmese, ami a pokolban játszódik. De eszembe juttatta a Mester és Margaritát is az utolsó oldalakon.
Remélem mihamarabb megjelenik a következő könyve, ami szerintem egy novelláskötet lesz. Érdemes követni az oldalát. Sok helyen publikál vagy jelennek meg cikkei, pl. Marie Claire vagy a Qubit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése