Ugrás a fő tartalomra

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja - Ajánló

Életrajzi ihletésű regény, mely az író Gulag táborban töltött 11 évének piciny szeletét mutatja be. Vagyis Ivan Gyenyiszovics "Suhov" egy napjáról, valahol a szovjet sztyeppén egy munkatáborban. Mindent a hó és a jég ural, az átlaghőmérséklet -30 és -40 fok között, reggeltől estig robotolás egy épülő hőerőmű vagy egy leendő lakótelep árnyékában 100 másik brigáddal együtt.
Az embertelen körülmények, a 10-25 év közötti - legtöbbször koholt vádak alapján - kiszabott büntetés, a szigorú lágerőrök mellett a rabok társadalmában való egyensúlyozás is nehezíti a túlélést.

A könyv egy teljes, átlagos napot mutat be egy nyolcadik rabévét taposó fegyenc szemén keresztül. Mintha egy videojátékba csöppentünk volna, egy élettel. Kivel kell jóban lenni? Mit szabad és mit nem? Hogyan ne bukjunk le? Hogyan kerüljük el a 10 napos sötétzárkát? Hogyan kapjunk dupla adag ételt? Honnan és kitől szerezhetünk dohányt? Egyáltalán hogyan éljük túl a hideget, és magát a tényt, hogy talán sohasem lehetünk újra szabadok?

"Suhov némán nézi a mennyezetet. Már maga se tudja, vágyik-e szabadságra, vagy sem. Eleinte szörnyen vágyott, és minden este megszámolta, hány nap telt le a kiszabott időből, és mennyi van még hátra. Végül megunta."

Kemény téma, viszont Szolzsenyicin mégis úgy ír erről, mintha csak a mi saját egy napunkról írna. Néhol hangosan felröhögős, néhol fogvacogtatós jelenetek váltják egymást, de egyszer sem érzem azt, hogy ez egy dráma. 
Akit érdekelnek a háborús témájú könyvek, vagy szeretne "belekóstolni", ezzel a könyvvel kezdje.

Kiadó: Helikon Zsebkönyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)

Kozák értelmiségi család sarja. A Rosztovi Egyetemen matematikát, fizikát és irodalmat tanul. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítő osztag parancsnoka. 1945-ben letartóztatják, mert egy barátjának írt levelében bírálja Sztálint.
11 évnyi munkatáborra ítélik. 1956-ban rehabilitálják, matematikát taníthat. 
Közben elkezd írni, 1969-ben megjelenik az Ivan Gyenyiszovics egy napja regénye, majd több gulag-beli élményeit bemutató könyv. Szovjetellenessége miatt 1969-ben kitiltják a Szovjet Írószövetségből. 1970-ben Nobel-díjat kap. 1973-1994 között Amerikában él, egy Cavendish nevű városkában. 

(Aki látta a Felhőatlasz című filmet, akkor neki ismerős lehet az angol könyvkiadó Cavendish figurája, aki életét kedvenc írójáéhoz, Szolzsenyicin életéhez hasonlítja és megírja életrajzi regényét, amit meg is filmesítenek.) :)

Majd 1994-ben visszatér Oroszországba, és itt hal meg szívelégtelenségben.

Életéről és műveiről továbbiakat itt tudhatsz meg: ITT.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babák, kisgyermekek, dalok, énekek, mondókák

Most, hogy nemsokára édesanya leszek, próbálok minél több információt összeszedni a témáról – ami eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik ebben a hatalmas, zajos információs térben. Szerencsére nagyon sok mindent tanultam a 0-3 éves korosztályról az egyetemen, de ahogyan közeledik az időpont, hogy végre kezemben tarthassam a saját gyermekem, mégis egyre távolabb érzem ezt a tudást. A fennmaradó időben próbálom a legfontosabb morzsákat kigyűjteni, így újra kézbe vettem az egyetemi tankönyveimet. A legfontosabb a gondozáson kívül, hogy meséljünk a gyerekeknek, nekik ez alapvető szükséglet – mint nekünk a levegővétel. De amíg nagyon picik, addig jóformán énekelni, mondókázni tudunk nekik, így ezeket az énekkönyveket kerestem elő. Ajánlom egyébként nem csak iskolába járó anyukáknak, hanem otthoni felhasználásra is, hiszen a bölcsődében is ebből énekelnek a kisgyermeknevelők az apróknak. (Ha valaki érzi magában az erőt, furulyázni is el tudja ezeket a dalokat – mondjuk egy éves kortó...

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet. Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela. Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok. A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt t...

Üdvözlet

Kisiskolás koromban utáltam olvasni. Nem kötött le, unalmasnak tartottam, el sem tudtam képzelni mi lehet ebben annyira fantasztikus, amit a szüleim próbáltak elmondani róla. Pedig ők még ma is - és akkor is sokat olvastak, de mindhiába. Végül nagy nehezen, de megtört az unszimpátia és 16 éves koromban szerettem meg igazán a könyveket. Azóta rengeteget elolvastam. Kötelezőt, jót, rosszat - egy nap alatt, egy hét alatt vagy több év alatt - metrón, buszon, tengerparton, az ágyban. Az utóbbi három évben a tanulásra kellett fektetnem a hangsúlyt, tankönyveket, jegyzeteket forgattam - amik hasznosak és érdekes voltak ugyan - de mégiscsak hiányzott az igazi olvasás szeretete. 2017-ben részt vettem a Nagy könyv kihívásban, és év végére sikerült 11 könyvet kiolvasnom. Remélem idén ez a szám sokkal több lesz. Most végre visszakaptam a szabadidőm és élvezhetem a sok-sok regényt, novellát, történetet ami szembe jön velem és végre megválogathatom az ízlésemnek megfelelő darabokat. Ezen az ú...