Ugrás a fő tartalomra

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja - Ajánló

Életrajzi ihletésű regény, mely az író Gulag táborban töltött 11 évének piciny szeletét mutatja be. Vagyis Ivan Gyenyiszovics "Suhov" egy napjáról, valahol a szovjet sztyeppén egy munkatáborban. Mindent a hó és a jég ural, az átlaghőmérséklet -30 és -40 fok között, reggeltől estig robotolás egy épülő hőerőmű vagy egy leendő lakótelep árnyékában 100 másik brigáddal együtt.
Az embertelen körülmények, a 10-25 év közötti - legtöbbször koholt vádak alapján - kiszabott büntetés, a szigorú lágerőrök mellett a rabok társadalmában való egyensúlyozás is nehezíti a túlélést.

A könyv egy teljes, átlagos napot mutat be egy nyolcadik rabévét taposó fegyenc szemén keresztül. Mintha egy videojátékba csöppentünk volna, egy élettel. Kivel kell jóban lenni? Mit szabad és mit nem? Hogyan ne bukjunk le? Hogyan kerüljük el a 10 napos sötétzárkát? Hogyan kapjunk dupla adag ételt? Honnan és kitől szerezhetünk dohányt? Egyáltalán hogyan éljük túl a hideget, és magát a tényt, hogy talán sohasem lehetünk újra szabadok?

"Suhov némán nézi a mennyezetet. Már maga se tudja, vágyik-e szabadságra, vagy sem. Eleinte szörnyen vágyott, és minden este megszámolta, hány nap telt le a kiszabott időből, és mennyi van még hátra. Végül megunta."

Kemény téma, viszont Szolzsenyicin mégis úgy ír erről, mintha csak a mi saját egy napunkról írna. Néhol hangosan felröhögős, néhol fogvacogtatós jelenetek váltják egymást, de egyszer sem érzem azt, hogy ez egy dráma. 
Akit érdekelnek a háborús témájú könyvek, vagy szeretne "belekóstolni", ezzel a könyvvel kezdje.

Kiadó: Helikon Zsebkönyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)

Kozák értelmiségi család sarja. A Rosztovi Egyetemen matematikát, fizikát és irodalmat tanul. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítő osztag parancsnoka. 1945-ben letartóztatják, mert egy barátjának írt levelében bírálja Sztálint.
11 évnyi munkatáborra ítélik. 1956-ban rehabilitálják, matematikát taníthat. 
Közben elkezd írni, 1969-ben megjelenik az Ivan Gyenyiszovics egy napja regénye, majd több gulag-beli élményeit bemutató könyv. Szovjetellenessége miatt 1969-ben kitiltják a Szovjet Írószövetségből. 1970-ben Nobel-díjat kap. 1973-1994 között Amerikában él, egy Cavendish nevű városkában. 

(Aki látta a Felhőatlasz című filmet, akkor neki ismerős lehet az angol könyvkiadó Cavendish figurája, aki életét kedvenc írójáéhoz, Szolzsenyicin életéhez hasonlítja és megírja életrajzi regényét, amit meg is filmesítenek.) :)

Majd 1994-ben visszatér Oroszországba, és itt hal meg szívelégtelenségben.

Életéről és műveiről továbbiakat itt tudhatsz meg: ITT.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató - ajánló

Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe. Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját, döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia), dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép ívű női ágon keresztül kapunk be…

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt tölt…

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! - az Altató borítójának története - Ajánló

Nemrégen - a költözés utolsó fázisaként - bontottam ki az egyetlen, bontatlan dobozt, amiben dédmamám régi teás/kávés készlete volt. Ezt örököltem tőle a zöld, porcelán mákdaráló és a barna, intarziás ékszeres dobozon kívül, amit még az ő apukája vagyis az üknagyapám készített.
Ahogy nézegettem ezt a sokat látott porcelán készletet, eszembe jutottak az Altató regényének szereplői és maga a borító, amelyen az a csodás kávés csésze látható és kíváncsi lettem volna, vajon miért ez lett a választott motívum?
A készletet végül a könyvespolc egy központi részére tettem, rá pár napra pedig örömmel olvastam, hogy megjelenik a borító története.

Szerencsére a kiadóval egy épületben dolgozom, így próba-szerencse alapon a megjelenés dátuma előtt felszaladtam, hátha van már náluk is egy példány, és volt! Rögtön meg is vettem és már megint hosszú percekig néztem a borítót. Nagyon megtetszett, pedig ez csak a csészealj volt, a csésze nélkül.
Végül egy nap alatt elolvastam a könyvet. Gerlóczy Márton t…