Életrajzi ihletésű regény, mely az író Gulag táborban töltött 11 évének piciny szeletét mutatja be. Vagyis Ivan Gyenyiszovics "Suhov" egy napjáról, valahol a szovjet sztyeppén egy munkatáborban. Mindent a hó és a jég ural, az átlaghőmérséklet -30 és -40 fok között, reggeltől estig robotolás egy épülő hőerőmű vagy egy leendő lakótelep árnyékában 100 másik brigáddal együtt.
Az embertelen körülmények, a 10-25 év közötti - legtöbbször koholt vádak alapján - kiszabott büntetés, a szigorú lágerőrök mellett a rabok társadalmában való egyensúlyozás is nehezíti a túlélést.
A könyv egy teljes, átlagos napot mutat be egy nyolcadik rabévét taposó fegyenc szemén keresztül. Mintha egy videojátékba csöppentünk volna, egy élettel. Kivel kell jóban lenni? Mit szabad és mit nem? Hogyan ne bukjunk le? Hogyan kerüljük el a 10 napos sötétzárkát? Hogyan kapjunk dupla adag ételt? Honnan és kitől szerezhetünk dohányt? Egyáltalán hogyan éljük túl a hideget, és magát a tényt, hogy talán sohasem lehetünk újra szabadok?
"Suhov némán nézi a mennyezetet. Már maga se tudja, vágyik-e szabadságra, vagy sem. Eleinte szörnyen vágyott, és minden este megszámolta, hány nap telt le a kiszabott időből, és mennyi van még hátra. Végül megunta."
Kemény téma, viszont Szolzsenyicin mégis úgy ír erről, mintha csak a mi saját egy napunkról írna. Néhol hangosan felröhögős, néhol fogvacogtatós jelenetek váltják egymást, de egyszer sem érzem azt, hogy ez egy dráma.
Akit érdekelnek a háborús témájú könyvek, vagy szeretne "belekóstolni", ezzel a könyvvel kezdje.
Kiadó: Helikon Zsebkönyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008)
Kozák értelmiségi család sarja. A Rosztovi Egyetemen matematikát, fizikát és irodalmat tanul. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítő osztag parancsnoka. 1945-ben letartóztatják, mert egy barátjának írt levelében bírálja Sztálint.
11 évnyi munkatáborra ítélik. 1956-ban rehabilitálják, matematikát taníthat.
Közben elkezd írni, 1969-ben megjelenik az Ivan Gyenyiszovics egy napja regénye, majd több gulag-beli élményeit bemutató könyv. Szovjetellenessége miatt 1969-ben kitiltják a Szovjet Írószövetségből. 1970-ben Nobel-díjat kap. 1973-1994 között Amerikában él, egy Cavendish nevű városkában.
(Aki látta a Felhőatlasz című filmet, akkor neki ismerős lehet az angol könyvkiadó Cavendish figurája, aki életét kedvenc írójáéhoz, Szolzsenyicin életéhez hasonlítja és megírja életrajzi regényét, amit meg is filmesítenek.) :)
Majd 1994-ben visszatér Oroszországba, és itt hal meg szívelégtelenségben.
Életéről és műveiről továbbiakat itt tudhatsz meg: ITT.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése