Ugrás a fő tartalomra

Szösszenet versekről

A könyvek mellett a verseket is nagyon szeretem. Legfőképpen a magyar verseket. Itt születtem, itt élek, így teljesen át tudom érezni, meg tudom érteni a jelentésüket, mondanivalójukat. Hála az égnek, a magyar irodalom telis-tele van csodálatos költeményekkel.
Tegnap este Latinovits által előadott versekre aludtunk el, és mindketten nyugtáztuk, hogy a versekhez is meg kell érnie az embernek. Egy-egy szónak, mondatnak is hatalmas ereje van, amit én, ha akarnék sem tudnék (jobban, szebben) megfogalmazni.
Pl.: "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg."
Csodálatos. Vagy
"Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt. Domborodjék a sir is fölöttem."

Azt hiszem, rossz megoldás lenne, ha az iskolában nem szerepelnének a tananyagban a versek, de úgy gondolom, ehhez kell egy vagy két jó tanár és egy szülő, aki segít megérteni a hallottakat a gyerekének (emészthető formában).
Emlékszem, hogy mindig megkérdeztem otthon, ezt most miért így írta vagy értette Arany vagy Babits, József Attila vagy Ady. Apu mindig úgy tudta elmagyarázni, hogy megértsem. Szerencsés voltam.
Egyetlen egy vers van, amit a mai napig kívülről tudok – Radnóti Nem tudhatom-ja. Sokszor eszembe jut és olyankor magamban elszavalom az egészet.
Szerintem az első vers, amivel találkoztam és fel tudtam fogni, az József Attila Altatója volt. Mama olvasta fel nekem mindig elalvás előtt, amikor náluk voltam. Kemény, vastag lapos, lapozáskor nyikorgó könyvecske volt, tele rajzokkal. Olyan sokszor kértem, hogy a végére meg is tanultam.
Amikor járok-kelek könyvesboltokban, mindig ellátogatok a gyerek részlegre is, jó érzés lapozgatni a „nagy régieket”, amiket nekem is olvastak. Fontos, hogy már kicsi korban megmutassuk a verseket, a meséket a gyerekeknek, mert sokat tudnak belőle tanulni, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk nem. A sok-sok ismétlés biztonságot nyújt nekik. Bővül a szókincsük, segít nekik megélni és feldolgozni a saját frusztrációjukat és talán később a suliban is lesz bennük nyitottság az irodalomra.
Nem azt mondom, hogy minden este, pipára gyújtva, borral öblögetve verseket olvassunk, de néha-néha csodákra képes egy gyönyörű hasonlat, elfeledteti velünk a napi gondokat, fáradtságot és kicsit gondolkodásra késztet bennünket.

Kép forrása: Móra Könyvkiadó

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babák, kisgyermekek, dalok, énekek, mondókák

Most, hogy nemsokára édesanya leszek, próbálok minél több információt összeszedni a témáról – ami eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik ebben a hatalmas, zajos információs térben. Szerencsére nagyon sok mindent tanultam a 0-3 éves korosztályról az egyetemen, de ahogyan közeledik az időpont, hogy végre kezemben tarthassam a saját gyermekem, mégis egyre távolabb érzem ezt a tudást. A fennmaradó időben próbálom a legfontosabb morzsákat kigyűjteni, így újra kézbe vettem az egyetemi tankönyveimet. A legfontosabb a gondozáson kívül, hogy meséljünk a gyerekeknek, nekik ez alapvető szükséglet – mint nekünk a levegővétel. De amíg nagyon picik, addig jóformán énekelni, mondókázni tudunk nekik, így ezeket az énekkönyveket kerestem elő. Ajánlom egyébként nem csak iskolába járó anyukáknak, hanem otthoni felhasználásra is, hiszen a bölcsődében is ebből énekelnek a kisgyermeknevelők az apróknak. (Ha valaki érzi magában az erőt, furulyázni is el tudja ezeket a dalokat – mondjuk egy éves kortó...

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet. Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela. Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok. A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt t...

Üdvözlet

Kisiskolás koromban utáltam olvasni. Nem kötött le, unalmasnak tartottam, el sem tudtam képzelni mi lehet ebben annyira fantasztikus, amit a szüleim próbáltak elmondani róla. Pedig ők még ma is - és akkor is sokat olvastak, de mindhiába. Végül nagy nehezen, de megtört az unszimpátia és 16 éves koromban szerettem meg igazán a könyveket. Azóta rengeteget elolvastam. Kötelezőt, jót, rosszat - egy nap alatt, egy hét alatt vagy több év alatt - metrón, buszon, tengerparton, az ágyban. Az utóbbi három évben a tanulásra kellett fektetnem a hangsúlyt, tankönyveket, jegyzeteket forgattam - amik hasznosak és érdekes voltak ugyan - de mégiscsak hiányzott az igazi olvasás szeretete. 2017-ben részt vettem a Nagy könyv kihívásban, és év végére sikerült 11 könyvet kiolvasnom. Remélem idén ez a szám sokkal több lesz. Most végre visszakaptam a szabadidőm és élvezhetem a sok-sok regényt, novellát, történetet ami szembe jön velem és végre megválogathatom az ízlésemnek megfelelő darabokat. Ezen az ú...