Ugrás a fő tartalomra

Szösszenet versekről

A könyvek mellett a verseket is nagyon szeretem. Legfőképpen a magyar verseket. Itt születtem, itt élek, így teljesen át tudom érezni, meg tudom érteni a jelentésüket, mondanivalójukat. Hála az égnek, a magyar irodalom telis-tele van csodálatos költeményekkel.
Tegnap este Latinovits által előadott versekre aludtunk el, és mindketten nyugtáztuk, hogy a versekhez is meg kell érnie az embernek. Egy-egy szónak, mondatnak is hatalmas ereje van, amit én, ha akarnék sem tudnék (jobban, szebben) megfogalmazni.
Pl.: "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg."
Csodálatos. Vagy
"Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt. Domborodjék a sir is fölöttem."

Azt hiszem, rossz megoldás lenne, ha az iskolában nem szerepelnének a tananyagban a versek, de úgy gondolom, ehhez kell egy vagy két jó tanár és egy szülő, aki segít megérteni a hallottakat a gyerekének (emészthető formában).
Emlékszem, hogy mindig megkérdeztem otthon, ezt most miért így írta vagy értette Arany vagy Babits, József Attila vagy Ady. Apu mindig úgy tudta elmagyarázni, hogy megértsem. Szerencsés voltam.
Egyetlen egy vers van, amit a mai napig kívülről tudok – Radnóti Nem tudhatom-ja. Sokszor eszembe jut és olyankor magamban elszavalom az egészet.
Szerintem az első vers, amivel találkoztam és fel tudtam fogni, az József Attila Altatója volt. Mama olvasta fel nekem mindig elalvás előtt, amikor náluk voltam. Kemény, vastag lapos, lapozáskor nyikorgó könyvecske volt, tele rajzokkal. Olyan sokszor kértem, hogy a végére meg is tanultam.
Amikor járok-kelek könyvesboltokban, mindig ellátogatok a gyerek részlegre is, jó érzés lapozgatni a „nagy régieket”, amiket nekem is olvastak. Fontos, hogy már kicsi korban megmutassuk a verseket, a meséket a gyerekeknek, mert sokat tudnak belőle tanulni, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk nem. A sok-sok ismétlés biztonságot nyújt nekik. Bővül a szókincsük, segít nekik megélni és feldolgozni a saját frusztrációjukat és talán később a suliban is lesz bennük nyitottság az irodalomra.
Nem azt mondom, hogy minden este, pipára gyújtva, borral öblögetve verseket olvassunk, de néha-néha csodákra képes egy gyönyörű hasonlat, elfeledteti velünk a napi gondokat, fáradtságot és kicsit gondolkodásra késztet bennünket.

Kép forrása: Móra Könyvkiadó

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató - ajánló

Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe. Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját, döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia), dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép ívű női ágon keresztül kapunk be…

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt tölt…

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! - az Altató borítójának története - Ajánló

Nemrégen - a költözés utolsó fázisaként - bontottam ki az egyetlen, bontatlan dobozt, amiben dédmamám régi teás/kávés készlete volt. Ezt örököltem tőle a zöld, porcelán mákdaráló és a barna, intarziás ékszeres dobozon kívül, amit még az ő apukája vagyis az üknagyapám készített.
Ahogy nézegettem ezt a sokat látott porcelán készletet, eszembe jutottak az Altató regényének szereplői és maga a borító, amelyen az a csodás kávés csésze látható és kíváncsi lettem volna, vajon miért ez lett a választott motívum?
A készletet végül a könyvespolc egy központi részére tettem, rá pár napra pedig örömmel olvastam, hogy megjelenik a borító története.

Szerencsére a kiadóval egy épületben dolgozom, így próba-szerencse alapon a megjelenés dátuma előtt felszaladtam, hátha van már náluk is egy példány, és volt! Rögtön meg is vettem és már megint hosszú percekig néztem a borítót. Nagyon megtetszett, pedig ez csak a csészealj volt, a csésze nélkül.
Végül egy nap alatt elolvastam a könyvet. Gerlóczy Márton t…