A könyvek mellett a verseket is nagyon szeretem. Legfőképpen a magyar verseket. Itt születtem, itt élek, így teljesen át tudom érezni, meg tudom érteni a jelentésüket, mondanivalójukat. Hála az égnek, a magyar irodalom telis-tele van csodálatos költeményekkel.
Tegnap este Latinovits által előadott versekre aludtunk el, és mindketten nyugtáztuk, hogy a versekhez is meg kell érnie az embernek. Egy-egy szónak, mondatnak is hatalmas ereje van, amit én, ha akarnék sem tudnék (jobban, szebben) megfogalmazni.
Pl.: "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg."
Csodálatos. Vagy
"Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt. Domborodjék a sir is fölöttem."
Azt hiszem, rossz megoldás lenne, ha az iskolában nem szerepelnének a tananyagban a versek, de úgy gondolom, ehhez kell egy vagy két jó tanár és egy szülő, aki segít megérteni a hallottakat a gyerekének (emészthető formában).
Emlékszem, hogy mindig megkérdeztem otthon, ezt most miért így írta vagy értette Arany vagy Babits, József Attila vagy Ady. Apu mindig úgy tudta elmagyarázni, hogy megértsem. Szerencsés voltam.
Egyetlen egy vers van, amit a mai napig kívülről tudok – Radnóti Nem tudhatom-ja. Sokszor eszembe jut és olyankor magamban elszavalom az egészet.
Szerintem az első vers, amivel találkoztam és fel tudtam fogni, az József Attila Altatója volt. Mama olvasta fel nekem mindig elalvás előtt, amikor náluk voltam. Kemény, vastag lapos, lapozáskor nyikorgó könyvecske volt, tele rajzokkal. Olyan sokszor kértem, hogy a végére meg is tanultam.
Amikor járok-kelek könyvesboltokban, mindig ellátogatok a gyerek részlegre is, jó érzés lapozgatni a „nagy régieket”, amiket nekem is olvastak. Fontos, hogy már kicsi korban megmutassuk a verseket, a meséket a gyerekeknek, mert sokat tudnak belőle tanulni, még akkor is, ha mi úgy gondoljuk nem. A sok-sok ismétlés biztonságot nyújt nekik. Bővül a szókincsük, segít nekik megélni és feldolgozni a saját frusztrációjukat és talán később a suliban is lesz bennük nyitottság az irodalomra.
Nem azt mondom, hogy minden este, pipára gyújtva, borral öblögetve verseket olvassunk, de néha-néha csodákra képes egy gyönyörű hasonlat, elfeledteti velünk a napi gondokat, fáradtságot és kicsit gondolkodásra késztet bennünket.
Kép forrása: Móra Könyvkiadó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése