Jó választás volt ezt a könyvet olvasni először az újévben. Amikor megláttam ezt a könyvet a boltban, nagyon megörültem neki. Sok könyvet írtak már életéről, munkásságáról, de azt hiszem, hogy ez áll hozzám és talán Frida valódi énjéhez is a legközelebb. Haghenbeck mexikói író, már ezért is hitelesebb (számomra) és írásának olvasása közben sokszor éreztem azt a dél-amerikai hasonlóságot, amit Marquez-nél, a 100 év magánynál.
Szeretem a dél-amerikai emberek életigenlését, bujaságát és hivalkodását. Árad belőlük a jó kedv, a zene, a tánc azaz az élet szeretete és ötvöződik egy marék vallásossággal és spiritualitással.
Ez ebben a könyvben sincs másképp, és szerintem egy mexikói emberről csak egy mexikói ember tud teljes átéléssel és ismerettel írni.
A Kahlo család apai ágának voltak magyar felmenői, míg Frida édesanyja mesztic lány volt, 4 lány gyermekük született, Frida volt a harmadik. 6 évesen gyermekbénulás következtében egyik lábára sánta lett. Édesapja szeretett volna egy fiút is, ezért Fridát mindig is fiúnak nevelte.
Tizenévesen az iskolából hazafelé a buszon ülve balesetet szenvedett, állapota élet-halál között lebegett, gerince súlyosan megsérült. Hónapokig gipsz ruhában kellett feküdnie. Gerincbántalmai egész életét megkeserítették és végigkísérték. Élete végén jobb lábát amputálták, jórészt már csak feküdni tudott. Végül 47 évesen tüdőgyulladás vagy öngyilkosság következtében életét vesztette.
Halála után előkerült fekete jegyzetfüzete, az úgynevezett füveskönyv, melyben titkai, feljegyzései, rajzai és receptjei kaptak helyet.
A füveskönyv Frida saját szemén keresztül ad betekintést sorsának alakulásába és titkos, spirituális életébe.
Kacifántos, sűrű életútja egy olyan küzdés, túlélés, újrakezdés, ami mindannyiunk számára példaértékű lehet. Törékeny és betegséggel teli élete ellenére egy igazi egyéniség volt, nem csak nőként, hanem festőként is.
Nem is szeretnék ennél többet leírni a történetről, mert nem szeretném lelőni a jó részeket. :)
Mindenkit csak biztatni tudok, hogy vegye kézbe ezt a regényt és merüljön el benne. Grátiszba még igazi mexikói ételrecepteket is kapunk. :)
Szeretem a dél-amerikai emberek életigenlését, bujaságát és hivalkodását. Árad belőlük a jó kedv, a zene, a tánc azaz az élet szeretete és ötvöződik egy marék vallásossággal és spiritualitással.
Ez ebben a könyvben sincs másképp, és szerintem egy mexikói emberről csak egy mexikói ember tud teljes átéléssel és ismerettel írni.
A Kahlo család apai ágának voltak magyar felmenői, míg Frida édesanyja mesztic lány volt, 4 lány gyermekük született, Frida volt a harmadik. 6 évesen gyermekbénulás következtében egyik lábára sánta lett. Édesapja szeretett volna egy fiút is, ezért Fridát mindig is fiúnak nevelte.
Tizenévesen az iskolából hazafelé a buszon ülve balesetet szenvedett, állapota élet-halál között lebegett, gerince súlyosan megsérült. Hónapokig gipsz ruhában kellett feküdnie. Gerincbántalmai egész életét megkeserítették és végigkísérték. Élete végén jobb lábát amputálták, jórészt már csak feküdni tudott. Végül 47 évesen tüdőgyulladás vagy öngyilkosság következtében életét vesztette.
Halála után előkerült fekete jegyzetfüzete, az úgynevezett füveskönyv, melyben titkai, feljegyzései, rajzai és receptjei kaptak helyet.
A füveskönyv Frida saját szemén keresztül ad betekintést sorsának alakulásába és titkos, spirituális életébe.
Kacifántos, sűrű életútja egy olyan küzdés, túlélés, újrakezdés, ami mindannyiunk számára példaértékű lehet. Törékeny és betegséggel teli élete ellenére egy igazi egyéniség volt, nem csak nőként, hanem festőként is.
Nem is szeretnék ennél többet leírni a történetről, mert nem szeretném lelőni a jó részeket. :)
Mindenkit csak biztatni tudok, hogy vegye kézbe ezt a regényt és merüljön el benne. Grátiszba még igazi mexikói ételrecepteket is kapunk. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése