A Helikon Zsebkönyveknek (ide kattints) köszönhetően egyre több magyar és külföldi irodalmi gyöngyszemet olvashatunk el 999 Ft-ért, és zsebkönyv jellegüknél fogva egy nap alatt ki is olvashatóak, plusz még egy női kis táskában is elférnek. :)
Márainak a Füvesköny című könyvét olvastam először, melyben idézetek vannak témakörök szerint csoportosítva. Nem rossz, de vannak olyan idézetek, melyek kiragadva eredeti szövegkörnyezetükből teljesen másként hatnak, mint amikor egy sima, fehér lapon olvassuk őket. Ezért is sajnálom, hogy Coelho-t sokszor idézik, egészen jó könyvei vannak, ha valaki egy két regényét elolvassa, biztosan megfontol belőle egy két gondolatot... de így ízekre szedve, egy-egy szép képre ráírva csak rossz szájízt hagynak maguk után.
Szóval megtetszett Márai gondolkodásmódja, tudok vele azonosulni, nem csak a szépen csengő, nagyszerű frázisokat tárja elénk, így A gyertyák csonkig égnek regényét olvastam elsőként, majd egy hónappal később az Eszter hagyatékát.
Azért gondoltam egy posztban bemutatni ezt a két művet, mert számomra sok helyen hasonló a két történet.
A gyertyák csonkig égnek egy éjszaka alatt, és ez éppen elég arra, hogy két, rég nem látott (jó) barát megbeszélje az elmúlt 40 évet vagy inkább azt az egy percet, ami 40 év némasággá fajult.
A regény első fele visszavisz minket a múltba, a monarchia idejére, barátságuk kezdetéhez, majd a második részben a távolra szakadt barát érkezése és a ház urának úgymond monológja adja a regény kiteljesedését. Szerelmi háromszög, barátság, hűség, menekülés, öregedés. Egyik sem és mindegyik.
Az olvasóra bízza Márai, hogy mit lát bele ebbe a történetbe. Mai ésszel olvasva lehet szerelmi háromszög, a történet kiadásának évében nézve lehet hűség, barátság, menekülés. Minden esetre olyan emberi értékekről ír, melyek manapság is kihunyó félben vannak.
Az Eszter hagyatéka számomra azért hasonló, mert ebben a történetben is van egy - a családot szolgáló, bölcs, idős és hallgatag nő alak - aki valamiért fontos szerepet tölt be ebben a két regényben. Mintegy súly, mely a főszereplő monológjainak, gondolatainak helyes egyensúlyát próbálná kontrollálni, visszahúzni a megfelelő szintre (?).
Eszter levelet kap régi szerelmétől, hogy egy végső találkozással elköszönhessen tőle. Itt is eltelt az utolsó találkozás óta kb. 25 év, ez is egyfajta szerelmi háromszög, egy menekülés, egy öregedés. Itt egy napot ölel fel a történet, egy reggeli-ebéd-vacsora köré helyezve.
Mindkettő történet a főhős némaságának, valójában önmagával való tusájának a története, végül is ha nem lenne ott egyikük távolról érkező beszélgető partnere sem, talán semmit sem vonna le a történetből és magából a végkifejletből sem, hiszen mindketten már évtizedek óta magukkal viaskodnak.
Van egy fajta magány, szomorúság is ebben a két regényben, talán a világháború előkészületei teszik ilyenné, mikor Márai megírta ezeket. De ugyanakkor van bennük valami megnyugtató, álmos, örök, kicsit békebeli igazság. Az olvasás közben nyugtázzuk, hogy ezt mi csinálhatjuk még másképp.
Mindenképpen ajánlom, egy bögre forró tea, vagy egy pohár finom bor mellé.
Márai Sándor (1900-1989) magyar költő, író, újságíró.
Polgári családba született és ezen értékékben is hitt élete során, műveiben érezhetőek ezek az irányvonalak.
Fiatalon Lipcsében, majd Berlinben élt. Magyarországra visszatérve megházasodik, majd Párizsba mennek, ott élnek 6 évig.
Elismert író, sok regénye, publicisztikája jelenik meg.
1948-ban először Svájcba, Olaszországba, majd onnan Amerikába emigrálnak feleségével.
Az 1960-as években visszatérnek Európába, majd végérvényesen Amerikában telepednek le.
Műveit itt tudjátok böngészni: Wikipédia
Márainak a Füvesköny című könyvét olvastam először, melyben idézetek vannak témakörök szerint csoportosítva. Nem rossz, de vannak olyan idézetek, melyek kiragadva eredeti szövegkörnyezetükből teljesen másként hatnak, mint amikor egy sima, fehér lapon olvassuk őket. Ezért is sajnálom, hogy Coelho-t sokszor idézik, egészen jó könyvei vannak, ha valaki egy két regényét elolvassa, biztosan megfontol belőle egy két gondolatot... de így ízekre szedve, egy-egy szép képre ráírva csak rossz szájízt hagynak maguk után.
Szóval megtetszett Márai gondolkodásmódja, tudok vele azonosulni, nem csak a szépen csengő, nagyszerű frázisokat tárja elénk, így A gyertyák csonkig égnek regényét olvastam elsőként, majd egy hónappal később az Eszter hagyatékát.
Azért gondoltam egy posztban bemutatni ezt a két művet, mert számomra sok helyen hasonló a két történet.
A gyertyák csonkig égnek egy éjszaka alatt, és ez éppen elég arra, hogy két, rég nem látott (jó) barát megbeszélje az elmúlt 40 évet vagy inkább azt az egy percet, ami 40 év némasággá fajult.
A regény első fele visszavisz minket a múltba, a monarchia idejére, barátságuk kezdetéhez, majd a második részben a távolra szakadt barát érkezése és a ház urának úgymond monológja adja a regény kiteljesedését. Szerelmi háromszög, barátság, hűség, menekülés, öregedés. Egyik sem és mindegyik.
Az olvasóra bízza Márai, hogy mit lát bele ebbe a történetbe. Mai ésszel olvasva lehet szerelmi háromszög, a történet kiadásának évében nézve lehet hűség, barátság, menekülés. Minden esetre olyan emberi értékekről ír, melyek manapság is kihunyó félben vannak.
Az Eszter hagyatéka számomra azért hasonló, mert ebben a történetben is van egy - a családot szolgáló, bölcs, idős és hallgatag nő alak - aki valamiért fontos szerepet tölt be ebben a két regényben. Mintegy súly, mely a főszereplő monológjainak, gondolatainak helyes egyensúlyát próbálná kontrollálni, visszahúzni a megfelelő szintre (?).
Eszter levelet kap régi szerelmétől, hogy egy végső találkozással elköszönhessen tőle. Itt is eltelt az utolsó találkozás óta kb. 25 év, ez is egyfajta szerelmi háromszög, egy menekülés, egy öregedés. Itt egy napot ölel fel a történet, egy reggeli-ebéd-vacsora köré helyezve.
Mindkettő történet a főhős némaságának, valójában önmagával való tusájának a története, végül is ha nem lenne ott egyikük távolról érkező beszélgető partnere sem, talán semmit sem vonna le a történetből és magából a végkifejletből sem, hiszen mindketten már évtizedek óta magukkal viaskodnak.
Van egy fajta magány, szomorúság is ebben a két regényben, talán a világháború előkészületei teszik ilyenné, mikor Márai megírta ezeket. De ugyanakkor van bennük valami megnyugtató, álmos, örök, kicsit békebeli igazság. Az olvasás közben nyugtázzuk, hogy ezt mi csinálhatjuk még másképp.
Mindenképpen ajánlom, egy bögre forró tea, vagy egy pohár finom bor mellé.
Márai Sándor (1900-1989) magyar költő, író, újságíró.
Polgári családba született és ezen értékékben is hitt élete során, műveiben érezhetőek ezek az irányvonalak.
Fiatalon Lipcsében, majd Berlinben élt. Magyarországra visszatérve megházasodik, majd Párizsba mennek, ott élnek 6 évig.
Elismert író, sok regénye, publicisztikája jelenik meg.
1948-ban először Svájcba, Olaszországba, majd onnan Amerikába emigrálnak feleségével.
Az 1960-as években visszatérnek Európába, majd végérvényesen Amerikában telepednek le.
Műveit itt tudjátok böngészni: Wikipédia
Megjegyzések
Megjegyzés küldése