Számomra az örök kedvenc, szívemnek legkedvesebb és legjobb írója Fejes Endre, regényem pedig a Rozsdatemető. Apukám hívta fel figyelmem rá körülbelül 15 évvel ezelőtt. Műveit sokszor olvastam már.
1962-ben kiadott családregény ez, mely 50 évet ölel fel, az első világháborútól egészen a 70-es évek közepéig kísérhetjük el a nyolcadik kerületi munkáscsaládot.
A történet keretes szerkezetű, a jelenből indul, és az írói nyomozás során visszatér a múltba, majd szépen lassan felgöngyölődik a szál és elér a jelenbe, ugyanahhoz a naphoz, órához és helyszínhez ahonnan elindult.
Egy rozsdatemető udvarán történt gyilkosság felderítése ez, melyhez muszáj visszamennünk az időben a Hábetler házaspár megismerkedéséig, gyerekeik felnövéséig és az unokák gyermekkoráig, hogy megérthessük az íróval együtt, miért és hogyan történhetett meg mindez.
A könyvben végig jelen vannak az idő múlását, a megszokásokat, az elfásultságot és a belterjességet tökéletesen leíró elemek (rántott hal és túrós csusza, katonaláda, csokoládéflip).
A történet olvasása közben egy szegény, céltalan, primitív és vegetatív családot ismerünk meg, a nyolcadik kerület mély, dohszagú bugyraiból. De valamiért annyira belopja a szívembe magát minden családtag, az összes hibájukkal együtt, hogy nem tudok rájuk haragudni, drukkolok nekik és már-már én is ott ülnék velük az egyszobás lakásban, és tartanék velük össze, mint ahogyan ők teszik 50 éven keresztül, a magyar történelmi viharok és családi viszályok forgatagában.
Van valami gyönyörűen penetráns ebben a könyvben (és az összes művében), ami nem engedi el az embert, magával rántja, megcibálja a szívét, lelkét és tovább olvasná, ha lehetne.
Minden évben elolvasom és ugyanennyiszer mond mást, mond többet és találok benne új részleteket.
Hogy miért ajánlom? Fejes Endre cirkalmas életútja, tapasztalata és (ember) ismerete az "ezerszer áldott nyolcadik kerület"-ről benne van ebben az írásában. Fantasztikus írói stílusát a nyers, pontos megfogalmazások keverednek nosztalgikus, gyönyörű mondataival mely minden művéből megismerhető.
Fejes Endre (1923-2015) Kossuth- és József Attila díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapítója.
Eleinte szabóinas volt Magyarországon, majd Nyugat-Európában, Belgiumban szénbányákban is dolgozott. 1951-ben el akarta hagyni az országot, de Kistarcsára internálták. Szabadulása után esztergályosként dolgozott.
Művei:
A hazudós (elbeszélések, 1958)
Rozsdatemető (regény, 1962)
Vidám cimborák (novellák, 1966)
Mocorgó (színmű, 1966)
Jó estét nyár, jó estét szerelem (regény, 1969)
Kéktiszta szerelem (színművek, 1971)
Cserepes Margit házassága (dráma, 1972)
A hazudós (és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből) (1973)
Szerelemről bolond éjszakán (regény, 1975)
Gondolta a fene (esszék, 1977)
A fiú, akinek angyalarca volt (regény, 1982)
Vonó Ignác (dráma, komédia, 1978)
Drámák (drámák, 1989)
Szegény Vivaldi (novellák, esszék, vallomások, 1992)
Lemaradt angyalok (elbeszélések, 1993)
1962-ben kiadott családregény ez, mely 50 évet ölel fel, az első világháborútól egészen a 70-es évek közepéig kísérhetjük el a nyolcadik kerületi munkáscsaládot.
A történet keretes szerkezetű, a jelenből indul, és az írói nyomozás során visszatér a múltba, majd szépen lassan felgöngyölődik a szál és elér a jelenbe, ugyanahhoz a naphoz, órához és helyszínhez ahonnan elindult.
Egy rozsdatemető udvarán történt gyilkosság felderítése ez, melyhez muszáj visszamennünk az időben a Hábetler házaspár megismerkedéséig, gyerekeik felnövéséig és az unokák gyermekkoráig, hogy megérthessük az íróval együtt, miért és hogyan történhetett meg mindez.
A könyvben végig jelen vannak az idő múlását, a megszokásokat, az elfásultságot és a belterjességet tökéletesen leíró elemek (rántott hal és túrós csusza, katonaláda, csokoládéflip).
A történet olvasása közben egy szegény, céltalan, primitív és vegetatív családot ismerünk meg, a nyolcadik kerület mély, dohszagú bugyraiból. De valamiért annyira belopja a szívembe magát minden családtag, az összes hibájukkal együtt, hogy nem tudok rájuk haragudni, drukkolok nekik és már-már én is ott ülnék velük az egyszobás lakásban, és tartanék velük össze, mint ahogyan ők teszik 50 éven keresztül, a magyar történelmi viharok és családi viszályok forgatagában.
Van valami gyönyörűen penetráns ebben a könyvben (és az összes művében), ami nem engedi el az embert, magával rántja, megcibálja a szívét, lelkét és tovább olvasná, ha lehetne.
Minden évben elolvasom és ugyanennyiszer mond mást, mond többet és találok benne új részleteket.
Hogy miért ajánlom? Fejes Endre cirkalmas életútja, tapasztalata és (ember) ismerete az "ezerszer áldott nyolcadik kerület"-ről benne van ebben az írásában. Fantasztikus írói stílusát a nyers, pontos megfogalmazások keverednek nosztalgikus, gyönyörű mondataival mely minden művéből megismerhető.
Fejes Endre (1923-2015) Kossuth- és József Attila díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapítója.
Eleinte szabóinas volt Magyarországon, majd Nyugat-Európában, Belgiumban szénbányákban is dolgozott. 1951-ben el akarta hagyni az országot, de Kistarcsára internálták. Szabadulása után esztergályosként dolgozott.
Művei:
A hazudós (elbeszélések, 1958)
Rozsdatemető (regény, 1962)
Vidám cimborák (novellák, 1966)
Mocorgó (színmű, 1966)
Jó estét nyár, jó estét szerelem (regény, 1969)
Kéktiszta szerelem (színművek, 1971)
Cserepes Margit házassága (dráma, 1972)
A hazudós (és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből) (1973)
Szerelemről bolond éjszakán (regény, 1975)
Gondolta a fene (esszék, 1977)
A fiú, akinek angyalarca volt (regény, 1982)
Vonó Ignác (dráma, komédia, 1978)
Drámák (drámák, 1989)
Szegény Vivaldi (novellák, esszék, vallomások, 1992)
Lemaradt angyalok (elbeszélések, 1993)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése