Ugrás a fő tartalomra

A könyvtár

A minap olvastam egy cikket, hogy egyre többen járnak könyvtárba. (A cikkért ide kattints: http://hvg.hu/kultura/20180116_Vegre_egy_jo_hir_egyre_tobben_jarnak_konyvtarba )

Ez valóban örömhír, hiszen manapság már az is nagy szó, hogy olvasunk. Hát még a könyvtárba járás, az még nagyobb őskövületi klasszikusnak számít.

Régen nagyon sokat jártam könyvtárba. A szüleim írattak be kb. 6 éves koromban az utcánk végén lévőbe. Nagyon szerettem nézni, ahogyan Zsuzsa néni végzi a dolgát, és sokáig könyvtáros akartam lenni. A mai napig - ha eljutok - szeretek böngészni a sorok között, és kicsit megpihenni a csendben, a könyvillatban.

Emlékszem, hogy az első általános iskolában a legfelső emeleten volt a könyvtár és soha, senkit nem engedtek fel, így mindig felszöktünk a barátnőimmel és leskelődtünk a rácsok között befelé.
A második általánosban is a legfelső emeleten volt, de az volt a tantermünk, mert az osztályfőnökünk könyvtáros is volt. Sok osztálybulinak adott helyett az a szoba.
A harmadik általános suliban pedig hatalmas volt a könyvtár, ami a földszinten helyezkedett el és imádtunk bujkálni a sorok között.
Az egyetemen újra visszaszoktam a könyvtári szeánszokra, jóban lettem a könyvtáros tanárral is, és sok jó könyvet olvastam ki onnan.
A profi szint pedig az ELTE központi könyvtára volt, ami a filmekből is ismerős helyszín, a maga zöld asztali lámpáival, tele tanulókkal, síri csendbe burkolózott, gyönyörű és hatalmas olvasóterem kinézetével. Már a szék kihúzásánál is úgy néztek rám a többiek, mintha minimum ordítottam volna egyet. :)

Szerintem a könyvtárak bölcs, öreg és csendes szigetek a város forgatagában. Bármikor bemehetünk olvasni, az nem kerül pénzünkbe, de az éves tagság is kb. egy könyv árával vetekszik.

De nézzük, hogy milyen előnyei vannak ennek a szokásnak?

- az éves tagdíj egy új könyv ára, amiért annyit olvashatsz el, amennyit csak tudsz
- ha jóban vagy a könyvtárossal, akkor a késéseket nem veszi olyan szigorúan és az újdonságokat félreteszi neked
- számtalan ritka kiadást találhatsz, amit üzletben vagy akár antikváriumban sem
- ha el akarsz bújni a világ zaja elől, kötelezettségek nélkül bemehetsz
- ha sokáig böngészel, ráakadhatsz igazi kincsekre is
- az igazán jó krimik és romantikus filmek egy könyvtárban kezdődnek :)

Persze ez egyén függő, mindenki másért szeret odajárni.
Én csak ajánlani tudom, mert kizárólag hozzánk tesz valami újat!


Forrás: ELTE Egyetemi Könyvtár








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató - ajánló

Izgatottan, meglepődve kaptam fel a fejem, mikor azt olvastam, hogy Gerlóczy Mártonnak új regénye jelenik meg. Olvastam tőle több könyvet is. Humoros, laza, egyenes, néhol nyers és cinikus írói stílusa merően megkülönbözteti őt a mai kortárs írók közül. De ezzel a művével teljesen más, új oldaláról ismertem meg. Benne van, ami „a Gerlóczy” és van benne még valami klasszikus, időtálló is, amivel igazán belopta magát a szívembe. Magával ragadó, csodás történet ez a családregény, mely az író családjáról, felmenőiről szól. A történetet Mikecs Anna meséli, az író nagymamájának – Jékely Mártának – első házasságából született lánya, aki 3,5 éves korában, vérhas következtében meghal. A központi alak Márta, akinek egész életén át kalauzol minket a regény, de ahhoz, hogy megértsük életútját, döntéseit azaz sorsát, vissza kell mennünk egészen Gerlóczy üknagymamájához (Terézia), dédnagymamájához (Ida), érintve Mártát és végül édesanyjához, Zsófiához. Ezen a szép ívű női ágon keresztül kapunk be…

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet.
Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela.

Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok.
A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt tölt…

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! - az Altató borítójának története - Ajánló

Nemrégen - a költözés utolsó fázisaként - bontottam ki az egyetlen, bontatlan dobozt, amiben dédmamám régi teás/kávés készlete volt. Ezt örököltem tőle a zöld, porcelán mákdaráló és a barna, intarziás ékszeres dobozon kívül, amit még az ő apukája vagyis az üknagyapám készített.
Ahogy nézegettem ezt a sokat látott porcelán készletet, eszembe jutottak az Altató regényének szereplői és maga a borító, amelyen az a csodás kávés csésze látható és kíváncsi lettem volna, vajon miért ez lett a választott motívum?
A készletet végül a könyvespolc egy központi részére tettem, rá pár napra pedig örömmel olvastam, hogy megjelenik a borító története.

Szerencsére a kiadóval egy épületben dolgozom, így próba-szerencse alapon a megjelenés dátuma előtt felszaladtam, hátha van már náluk is egy példány, és volt! Rögtön meg is vettem és már megint hosszú percekig néztem a borítót. Nagyon megtetszett, pedig ez csak a csészealj volt, a csésze nélkül.
Végül egy nap alatt elolvastam a könyvet. Gerlóczy Márton t…