Ugrás a fő tartalomra

A könyvtár

A minap olvastam egy cikket, hogy egyre többen járnak könyvtárba. (A cikkért ide kattints: http://hvg.hu/kultura/20180116_Vegre_egy_jo_hir_egyre_tobben_jarnak_konyvtarba )

Ez valóban örömhír, hiszen manapság már az is nagy szó, hogy olvasunk. Hát még a könyvtárba járás, az még nagyobb őskövületi klasszikusnak számít.

Régen nagyon sokat jártam könyvtárba. A szüleim írattak be kb. 6 éves koromban az utcánk végén lévőbe. Nagyon szerettem nézni, ahogyan Zsuzsa néni végzi a dolgát, és sokáig könyvtáros akartam lenni. A mai napig - ha eljutok - szeretek böngészni a sorok között, és kicsit megpihenni a csendben, a könyvillatban.

Emlékszem, hogy az első általános iskolában a legfelső emeleten volt a könyvtár és soha, senkit nem engedtek fel, így mindig felszöktünk a barátnőimmel és leskelődtünk a rácsok között befelé.
A második általánosban is a legfelső emeleten volt, de az volt a tantermünk, mert az osztályfőnökünk könyvtáros is volt. Sok osztálybulinak adott helyett az a szoba.
A harmadik általános suliban pedig hatalmas volt a könyvtár, ami a földszinten helyezkedett el és imádtunk bujkálni a sorok között.
Az egyetemen újra visszaszoktam a könyvtári szeánszokra, jóban lettem a könyvtáros tanárral is, és sok jó könyvet olvastam ki onnan.
A profi szint pedig az ELTE központi könyvtára volt, ami a filmekből is ismerős helyszín, a maga zöld asztali lámpáival, tele tanulókkal, síri csendbe burkolózott, gyönyörű és hatalmas olvasóterem kinézetével. Már a szék kihúzásánál is úgy néztek rám a többiek, mintha minimum ordítottam volna egyet. :)

Szerintem a könyvtárak bölcs, öreg és csendes szigetek a város forgatagában. Bármikor bemehetünk olvasni, az nem kerül pénzünkbe, de az éves tagság is kb. egy könyv árával vetekszik.

De nézzük, hogy milyen előnyei vannak ennek a szokásnak?

- az éves tagdíj egy új könyv ára, amiért annyit olvashatsz el, amennyit csak tudsz
- ha jóban vagy a könyvtárossal, akkor a késéseket nem veszi olyan szigorúan és az újdonságokat félreteszi neked
- számtalan ritka kiadást találhatsz, amit üzletben vagy akár antikváriumban sem
- ha el akarsz bújni a világ zaja elől, kötelezettségek nélkül bemehetsz
- ha sokáig böngészel, ráakadhatsz igazi kincsekre is
- az igazán jó krimik és romantikus filmek egy könyvtárban kezdődnek :)

Persze ez egyén függő, mindenki másért szeret odajárni.
Én csak ajánlani tudom, mert kizárólag hozzánk tesz valami újat!


Forrás: ELTE Egyetemi Könyvtár








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babák, kisgyermekek, dalok, énekek, mondókák

Most, hogy nemsokára édesanya leszek, próbálok minél több információt összeszedni a témáról – ami eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik ebben a hatalmas, zajos információs térben. Szerencsére nagyon sok mindent tanultam a 0-3 éves korosztályról az egyetemen, de ahogyan közeledik az időpont, hogy végre kezemben tarthassam a saját gyermekem, mégis egyre távolabb érzem ezt a tudást. A fennmaradó időben próbálom a legfontosabb morzsákat kigyűjteni, így újra kézbe vettem az egyetemi tankönyveimet. A legfontosabb a gondozáson kívül, hogy meséljünk a gyerekeknek, nekik ez alapvető szükséglet – mint nekünk a levegővétel. De amíg nagyon picik, addig jóformán énekelni, mondókázni tudunk nekik, így ezeket az énekkönyveket kerestem elő. Ajánlom egyébként nem csak iskolába járó anyukáknak, hanem otthoni felhasználásra is, hiszen a bölcsődében is ebből énekelnek a kisgyermeknevelők az apróknak. (Ha valaki érzi magában az erőt, furulyázni is el tudja ezeket a dalokat – mondjuk egy éves kortó...

Sándor Anikó: Camino trilógia - Ajánló

Pár évvel ezelőtt, amikor még nem voltam se feleség, se barátnő, szerettem volna pár kérdésre megtalálni a választ, keresni önmagam, így el kezdtem készülni a magyar Caminóra, a Szent Jakab zarándokútra. Vezetéssel, kis csapattal és önállóan is végig járható, Budapestről a 0. km kőtől indul és Lébényben ér véget, 11 szakaszra bontva 226 km hosszú, az út a zarándokút jelképével, a sárga fésűkagylóval van felfestve és a séta során sok zarándokhely fogadja a betérőket. A zarándoklathoz ki lehet váltani egy útlevelet, melybe minden szakasz teljesítéséről a meghatározott zarándokhely pecsétet ad, így amikor a lébényi templomba megérkezik a vándor, ott bemutatva kap egy oklevelet. Ez a magyarországi út tovább megy Wolfstahl-ba és végül becsatlakozik a nagy El Camino útba, melynek végcélja Santiago de Compostela. Végül hirtelen megfordult velem a világ, nem mentem el az útra, de azóta is bakancslistán van és remélem egyszer majd eljutok. A férjem is tisztában van ezzel, így első, együtt t...

Üdvözlet

Kisiskolás koromban utáltam olvasni. Nem kötött le, unalmasnak tartottam, el sem tudtam képzelni mi lehet ebben annyira fantasztikus, amit a szüleim próbáltak elmondani róla. Pedig ők még ma is - és akkor is sokat olvastak, de mindhiába. Végül nagy nehezen, de megtört az unszimpátia és 16 éves koromban szerettem meg igazán a könyveket. Azóta rengeteget elolvastam. Kötelezőt, jót, rosszat - egy nap alatt, egy hét alatt vagy több év alatt - metrón, buszon, tengerparton, az ágyban. Az utóbbi három évben a tanulásra kellett fektetnem a hangsúlyt, tankönyveket, jegyzeteket forgattam - amik hasznosak és érdekes voltak ugyan - de mégiscsak hiányzott az igazi olvasás szeretete. 2017-ben részt vettem a Nagy könyv kihívásban, és év végére sikerült 11 könyvet kiolvasnom. Remélem idén ez a szám sokkal több lesz. Most végre visszakaptam a szabadidőm és élvezhetem a sok-sok regényt, novellát, történetet ami szembe jön velem és végre megválogathatom az ízlésemnek megfelelő darabokat. Ezen az ú...